A kóanok nagyon érdekes szövegek, s ahogy sok más nyugati embernek, úgy nekem is ezek a rövid történetek hívták fel a figyelmemet először a zenre és a buddhizmusra ezáltal. Egy rövidke ismertető arról, mi is az a kóan.

A kóan japán szó, ami kínából ered, ahogy maga a zen is. Szó szerinti jelentése: közügy. Eredetileg ezt a kifejezést használták a császári rendeletekre, s valami olyat fejez ki, ami mindenki számára fontos tudnivaló, s alapvetően meghatározó tartalommal bír. A zen iskolában a kóanok eredetileg egyszerű feljegyzések voltak különböző tanítók életéből, s ezért példaértékűek, mivel valami olyat mutatnak meg, ami minden zen gyakorló számára elérendő, megvalósítandó cél. A XI. század tájékán ezeket a történeteket gyakorlatként kezdték el használni a zen iskolán belül, hogy segítsék a gyakorlókat a megvilágosodáshoz.
Egy kóannak az értelmezése mindig a hallgató/olvasó szintjétől függ, és a rá adott válasza azt tükrözi. Nagyon hasonlatos az élet különböző helyzeteihez, miképp ott is mindenki csupán a saját képességei szerint tud cselekedni. Egy ilyen kóan által egy tanító könnyedén ellenőrzi a tanítványának megértési szintjét. De ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy egy tanító segítsen, mi magunk is megpróbálhatunk "megküzdeni" vele. 

Fontos, hogy a kóant mindig személyes üggyé tegyük, s ne úgy kezeljük, mint valami elméleti kérdést! Minél több szempontból próbáljuk megközelíteni, és képzeljük magunkat az adott helyzetbe.